Kaskötő... korlátlanúl.

2012-01-10T10:37:00.001-05:00

S.O.S.
Kérem valaki segítsen, tudni szeretném, hogy van e arra jogi lehetőség, hogy bepereljem Németh Szilárd csepeli polgármestert szándékos testi sérelem okozása ügyében.
Ma, helyi időszámítás szerint reggel 10 óra 25 perckor görcsös röhögés közben lefordúltam a székről, balkaromat és tarkómat sulyosan megsértettem, előreláthatóan több napig tartó fájdalomra számíthatok.
Mindez a sajnálatos baleset a Népszavában megjelent cikk következménye, miszerint a fent nevezett eszement polgármester Orbán Viktorért mondandó imára szólítja fel a már úgy is hülyére mosott népet. Ime, megörizendő az esetleges elövetkező generációknak.

Az Úr legyen előtted, hogy az igaz útra vezessen téged,

Az Úr legyen melletted, hogy karjaiba zárjon és oltalmazzon téged.

Az Úr legyen mögötted, hogy megőrizzen téged a gonosz álnokságától.

Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha elesel, és kihúzzon téged a csapdából.

Az Úr legyen benned, hogy vigasztaljon téged, ha szomorúság nehezedik rád.

Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen téged, ha ellenség ront rád.

Az Úr legyen feletted, hogy áldás szálljon rád.

Így áldjon meg téged a jóságos Isten.

2012-01-10T10:06:00.005-05:00

Hideg van, nincs sok kedvem kimenni a házból, de mint mindenes háztartási felelősnek, mennem kell. Elképesztő, sziszifuszi munka, hordom haza a sok ennivalót és semmi nyoma sem marad, egyik hétröl a másikra, jön a szemetes és viszi a maradványt, no meg ami csatornákba elfolyik.
Mennyi, pénz, mennyi fáradság... és ezt nevezik életnek. (unatkozó vénember sok hülyeséget tud összehordani, még szerencse, hogy senki se olvassa)
Az ötvenegynéhány éves távollét bizony minden nap érezteti a hatásást. A hiányt, hogy pontosabb legyek. A közelmúltban fedeztem fel például, Váci Mihályt. Nem ő az egyetlen, az otthoni irodalomhoz a hozzáférhetőségem igen korlátolt volt, ami könyvet időnként az anyámtól kaptam főleg próza volt, az sem valami hozzáértő válogatással. Aki tudott volna segíteni, jobbnak látta nem tartani a kapcsolatot. Az évek folyamán, bizony sok-sok levél maradt megválaszolatlanúl, majd mikor személyes találkozásra kerűlt a sor, a magyarázat rövid és velős volt: "...tudod, öregem az embernek ovatosnak kell lenni." Hát persze, hogy tudtam, még meg is értettem.
A szomorú tény maradt, egy nagy hézag olvasás ügyben. Behozni már úgy sem lehet, nincs annyi idő. Megelégeszem a véletlen felfedezésekkel. Ilyen volt Váci is. Fetykó Judit szerkesztette be az "elfeledettek" rovatba s keztem keresgélni az interneten, hogy mi van még. Nem sok, a MEK nem tárolja, valószínűleg a jogutódok elleneznék. Kár.
Tudom sok követője lenne, sorai félelmetesen időszerűek.

Újra kezdeni mindent e világon,
     – megteremteni,ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
      belőlünksürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
      valami,valamikor, valahol…

A 2012 februári Kaláka számában jön teljes egészében.

2012-01-05T07:01:00.001-05:00

Nincs szomorúbb látvány, mint egy elhagyott blog, vagy web site. Mint egy vetetlen ágy, amiből kihalt a lakója.
Hát, igen. Ezt néhány hónappal ezelőtt irtam, s azóta is itt áll a vetetlen ágy... bár még élek s mindenek ellenére még élvezem is az életet. Mondják, könnyű nekem, bezzeg ha otthon kellene, első kézböl élvezni a Nagy Magyar Megváltó új Magyarországát.
Bár meg kell valljam, látva a tömeget az opera előtt, még egy kis honvágyam is támadt, mi lenne ha? Ha ott élnék, holt biztos, hogy az első sorban állnék. De, az én időm már lejárt, egyszer már végig csináltam, lássuk mit tud a mai generáció. Bízom, hogy majdcsak minden jóra fordúl. Csk megérném még mielőtt beadom a kulcsot.

2011-07-14T06:28:00.002-04:00

Nincs szomorúbb látvány, mint egy elhagyott blog, vagy web site. Mint egy vetetlen ágy, amiből kihalt a lakója.

Szóval, hogy lelket leheljek ebbe a szomorú, elhagyott naplóba – már egy fél éve is múlt, hogy itt jártam – elsírom a bánatom, bele kiáltom a cyberűrbe, segítség! Magyarázza meg már valaki, mit jelent a „sarkalatos”.
Kérdeztem én már jogászt, nyelvészt még egy spiritiszta médiummal is konzultáltam, senki se tudta megmagyarázni, hogy például, mi különbség van egy sarkalatos és egy sarkalhatatlan törvény között.
A legelfogadhatóbb, logikus magyarázattal, Precsák Izsó bőrduda hangoló szolgált. Precsák polgártárs szerint, minden e világon a hangzásával hat ránk. Példának vegyük, mondja Izsó, a legyet. Milyen halk és diszkrét és mégis az idegeinkre megy akár a szeretett élettárs újra, meg újra skandált szövege.
SARKALATOS.
Kemény és fenyegető, dúrban, hogy zenei hasonlattal éljünk. Pattogó és hangosan kiabáló. Szerintem két l-lel kellene írni, hogy a benne rejlő erőszakot jobban kifejezze. Milyen jól lehetne, nem csupán a jog területén, de a mindennapi életben is használni. Például, behelyettesíthetné az elcsépeltté sárgalábú jelzőt és a derék hazatérő szittya fülkeforradalmár bekiálthatna az konyhaajtón: „Hé, asszony, hol a vacsora... azt a sarkallattos istenit az anyádnak.”
Másik példa – lelkesedett Precsák – intézmények kihangsúlyozott komolyságát lehetne vele aláhúzni. Pl: Kistarcsai Sarkalatos Polgár Nemesítő Munkatábor,
Orbánfalvi Sarlkalatos Gumiszoba, etc. etc.
Meg vagyok nyugodva, alkotmányozó honatyáink tudják, hogy mitől döglik a légy, ne szóljunk bele.
Sarkallatos jó szórakozást kívánok a médiahatóság és a közkommunikációs munkatársainknak.

Messze a Lajta túloldaláról.
Kaskötő István

Ui.
Lapzárta után érkezett email a MTA Ősmagyar Ügyek Központjának, Sumér Nyelvi alosztány tudományos munkatársától, egy előzőleg benyújtott kérdésemre válaszolva.
Idézem.
„Sarkalatos
Minden valószínűség szerint egy sumér, összetett szóból ered. Car-kel-vaty-fosh mai magyarra fordítva, lazán: jól kibasztunk veletek.”

2010-12-22T05:41:00.000-05:00

Már két napja figyelem a híreket, várom, hogy valaki szóvátegye, hogy mi is tőrtént a parlamentben a média törvény szavazatával. Olvasom, hogy a hivatalos ellenzéki párt, a lassan nevetségessé váló MSZP képviselői közül négyen szavasztak ellene (?) 16 gerinctelen tartozkodott, de hol volt a többi 39 honatya akinek a dolga lenne kiállni a sajtószabadsag mellett? Miféle társaság ez? Ez a párt lenne az alternativa 2014-ben? Monk Attila, Bogár Zsolt és Tölgyessy Péter egyedűl áll azon az erkölcsi magaslaton ahová a hivatott politikusaink még csak közel sem kerülhetnek. Ami viszont a legsajnálatosabb, hogy erröl senki sem beszél. Ide züllött volna ez a magyar társadalom? Nem várom, hogy tömegek menjenek az utcára szabad sajtót követelve, elvégre is már mi túl jutottunk 1848 márciusán, ez egy más forradalmi idő, de a mély csend az értelmiségiek népes táborában fülsiketitő. Hál'istennek én már túl vagyok a nyolcvanon, valószínüleg nem fogom megérni a jövendő új sötét középkort.
Hogy teljes legyen a kiárándúltságom, szóvátettem mindezt az MSZP honlapján a Forumon, a moderátor törölt, mert személyeskedőnek és a párt vzetőségét támadónak találta. A Kapcsolat forum dittó. Oszt jónapot.
Kell ide a Fidesz, hogy belémfojtsa a szót? Megteszik azt a mieink is.
Hol vagy Gyurcsány?

2010-09-13T11:11:00.001-04:00

Lapunk budapesti tudósítója jelenti:

Dimitrij Kusenko ukrán őstörténeti kutató, Dr. pocsai Pocsay Tasziló jeles magyar történész társaságában, érdekes új adatokra bukkant a Turul Legenda eredetét illetően. Egy Zavadka nevű Ukrán falu határában folytatott ásatások hozták felszínre a még eddig ismeretlen képírásos emlékeket. Pocsay professor több éves fordítási kisérlete végül is eredménnyel járt, amit nagy igyekezettel próbált rejteni a közvélemény elől, mivel az ellentmond az eddig divatos turul legendával.
Ime a tudósítónk által megszerzett transcript szövege:
„ Turul mama tanácsa a turul gyereknek:
-- Fiam, ha látod, hogy jönnek a magyarok, pucolj ahogy csak tudsz, mert lelőnnek. Kiráncigálják a szép tollaidat és a kalapjukra tűzik. Most az a divat keleten.(Valószínűleg innen ered az a mondás, amit eddig az esopusi holló mesének tulajdonítottunk, hogy „mások tollával dicsekedni”A szerk.)
-- Repülj fiam, repűlj egyenesen a szorosnak, - oktatott a mama - oda talán nem fognak utánnad menni.”
Ma már tudjuk, hogy mentek, szegény kis turul gyereket le is lőtték. Aki nem hiszi, nézzen utánna, még szobrot is állítottak neki a vereckei szorosnál.

2010-09-05T05:42:00.001-04:00

A lapunk budapesti tudósítója jelenti:

Visszahívták a svédországi nagykövetet és a kormánykörökhöz közelálló forrás szerint a Vezér személyesen megdorgálta a felelőtlen diplomatát a stokholmi fiaskóért. Nem csupán a svéd televíziót nem tájékoztatta a Nagyfőnök jelenlétéről, nevéről, de a reptérről is hiányzott a pirosszőneyeges szűzlányos fogadtatás.

Más.
A Miniszterelnöki hivatal súlyos jogi közetkezmények kilátásba helyezésével fenyegette meg a Google-t és követelte, hogy minden Gyurcsány Ferencre vonatkozó megjegyzést töröljenek az adattárból.

Más.
Egervári Sándort a válogatott csapat kapitányát azzal fenyegette meg a Miniszterelnök, hogy ha még egyszer előfordúl, hogy jelenlétében veszít a csapat, elveszítheti az útlevelét és soha többet nem utazhat nyugatra.

Más.
Videó konferenciára hívta meg a külügyminiszter a világ fővárosaiban akkreditált diplomatákat és emlékeztette őket, hogy nem XY (nevet nem szabad említeni a Vezér jelenlétében) a Miniszterelnök, hanem őfelsége Orbán Viktorious. Készűljenek fel, mert sose lehet tudni, hogy hol bukkan fel a Nagyfönök, váratlanul, valamilyen futball meccsen.

2010-09-02T11:12:00.003-04:00

Miatyánk Viktor,
végy minket a kegyeidbe, szenteltessék meg a te neved.
Ime eljött a Te országod, meglett a Te kétharmados,
forradalmas akaratod.
Amint a NENy-ben úgy ez ősi földön is birka már e nemzet,
csókóljuk az áldást osztó, tiszta kezeidet.
Bocsássd meg a vétkeinket, ha valaha másra szavaztunk volna
s mi is megbocsájtunk, ha ne tálán Te is, hazudtál volna.
Add meg az új alkotmányunk, istenestűl, szent koronástúl,
néha egy kis kenyeret is ráadásúl.
Ne vígy minket a kisértésbe és szabadíts meg a gonosztól
a szoci-komcsi gyurcsányoktól, végleg amortizálva.
Mert tiéd most már az Ország, a Hatalom és mindenek előtt a Dicsőség.
Mindörökkön-örökké...
Ámen.

2010-08-29T07:59:00.004-04:00

A lapunk budapesti tudósítója jelenti.

Kormánykörökhöz közelálló és megbízható forrásból kapott bizalmas értesülések szerint messzemenő tervek vannak kialakulóban a Parlamentet illetően. A Vezér elképzelései nem csupán a Testületet, de magát az Országházat, mint ingatlan nemzeti vagyont is új megvilágításba helyezi.
Köztudomású, hogy a Miniszterelnök milyen mélyen gyökeredzett ellenszenvvel viseltetik a parlamenti intézmény ellen, ki ne emlékezne a gyakori kivonulásokra az átkos nemzetáruló rezsim ideje alatt. Azok a kivonulások, nem csupán szimbolikus aktusok voltak GYF személye, de a gyülekezet ellen is, mint mellőzendő luxus.
OV számtalan esetben kihangsúlyozta, hogy az Országgyűlés mennyire akadályozza a kormányzás sima menetét és a zemberek kívánsága ellenére, gáncsoskodó, széthúzó politizálással az új rendszer útjában állnak.
Hála az Isten történelemformáló erejében, megszületett as Nemzeti Együttműködés Rendszere és a jövőben mind kevesebb és kevesebb szükség lesz a Parlament üllésezésére. Mondjuk, háromhetente, vagy holdtöltekkor. Majd az új alkotmány véglegesen meghatározza a szerepét.
És ezzel merűlt fel az ötlet, hogy hasznosítani lehetne az ülléstermet s vele az államháztartás hiány százalékát is lehetne csökkenteni.
(És itt az EU-t és az IMF-t említve undorral kiköpött a névtelen kormány informátor.)
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt, megbízást kapott a Fönöktől direkte, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a párt szivéhez közelálló Kerényi Imrével és Balázs Péterrel.
A két, nemzetközileg is elismert szinházi szakember szűlte meg a fantasztikus tervet miszerint az üllésterem ideális otthont adhatna a javasolt új fővárosi szórakoztató intézménynek a FIDESZ-nek. (Fiatal Demokraták Szinháza)

Az üllésterem alaprajza minden tekintetben emlékeztet az ó-görög szinházra, ami tudvalavőleg egy szumériából idegenbe szakadt ősmagyar építész terve alapján épült. Anno dacu.
Meglepően kevés befektetéssel lehetne a szinpad teret kiképezni, hogy a már munka alatt álló művek még az új szinházi szezonban bemutatásra kerűljenek.
A tervek szerint történelmi drámák mellett aktuális szórakoztató műsoroknak is otthont adna a „Parlaszínkőr”.
Híreink szerint Kerényi mester egy új Katona átíráson dolgozik, Bánk OrBán címmel, OrBán gigantikus harcát kivánja a közönség elé vinni az idegenszivű, nemzetáruló Franc & Co. ellen.
A könnyű műfajba illő „Szent Korona az Alkotmányba” egy nagyszabású kabaré lesz, ezeréves honleányok és bocskais tini sportolók közreműködésével. Tökciterás, tárogatós zenekart majd az Elnök vezényli.

2010-08-23T05:57:00.002-04:00

Na, ismét megkaptam, " sajnos nem érünk rá kivárni, mig a komcsik az evoluciós lajtorján elérik az emberréválás grádicsát" írja egy jeles nemzetőr. A "komcsi" az ismét én lennék.

Ime a válasz.

Kedves Nagysasszony! (Novák Kori)
Mi sem jellemző JOBBan, harcos honfitársainkra, mint az a közös tulajdonság, hogy meggyőző érvek hiányában a sértegetés és mocskolódás fegyveréhez nyúlnak.
De erről majd később.
Egy alapvető kérdést kellene tisztázni. Ha már mindenáron a korona, - egy dicstelen múlttal kompromittált ékszer, (hány degenrált tróntiporló, hány idegenből kölcsönvett pozőr tökfejét díszitette) - alatvalójává akarják lealacsonítani a magyar népet, hagyják el a „szent”-tet. A „szent” kizárólagosan egy katolikus fogalom, telejesen idegen és elfogadhatatlan a nemzet nagy részének. Magyarország egy szekuláris, polarizált társadalom, egy vallást és annak szimbóliumait ráerőszakolni minden tagjára, alkotmány ellenes.

Tésasszony!
Ön a nagy vallásos bódulatában elfelejt valamit, egyenlőre nincs „Államegyház”
Oppsz!
Majd elfelejtettem. Forradalom. Kétharmad. Talán igaza van. Lesz új alkotmány és kuss!

Már látom, 2013. Szent István napi ünnep a Hősök terén, a Hercgprimás bérmálatja a megtért tömeget, a Nagy Magyar (nem római) Katolikus Szentegyház keblére öleli az új híveket és Őfelsége Viktor saját kezűleg osztja ki a NER jutalmát az áttért polgároknak, 10 arany pengő a protestánsoknak, 15 a zsidóknak és 20 az atheistáknak.
...és a Lajtán túl kórúsban röhög a világ.

Visszatérve a sértegetésre.
Feltünt nekem már régen, hogy bárhol az interneten nézem a hozzászólásokat, a JOBBÁRA nemzetőrző polgárok, szinte ugyan azt a tucatnyi jelzőt használják a
„nem-egyetértők” sértegetésére. Az a gyanúm, hogy ezt tanítják valahol. Az egyházi iskolákban? Talán a katolikus egyetemen van egy mocsoknyelvtani tanszék amiről mi nem tudunk?
Ki kell ábrándítsam Nagysasszony, rám nincs hatással, elmúltam nyolcvan éves, én már megkaptam minden létező, sértő jelzőt. Viselem is őket büszkén mint egy becsület rendet.
Sőt.
Kedves, ha találna egy nagyon hosszú szalmaszálat, felajánlom az alfelemet és sorba állhatnak az ős, az igaz, a nemes és a jó magyar honfitársaim és fújhatnak mig bele nem szakadnak.

Tisztelettel:
István aki nem szent.

2010-08-13T14:04:00.003-04:00

A minapában, egy enyhe eszméletlenségi állapotban, vitába keveredtem a Népszava online oldalán egy csorda, magát elhivatott nemzetmentő aktivistának kinevezett agyalágyúlttal. A cikk egy Bartus László a new yorki Népszava főszerkesztőjének Orbán Viktor nevezetes „magyar felsőbbrendű intelekt” kijelentésével kapcsolatos elmefuttatás volt. Én nem vagyok nagy híve Bartusnak, gyakran a Magyar Nemzet szintjére sülyed, és hosszúlére ereszti a mondadóját, mintha soronként fizetnék. De nem is Bartusról van szó. Itt idézek néhány épuletes bejegyzést, ami ellenem irányúlt, jól megfenyítve, hogy mertem nem egyetérteni:

[demokrata] [2010.aug.12. 11:23]
stevenkas, Te egy szemét hazaáruló magyar vagy, kitakarodtál külföldre és onnan mocskolod a magyarságot. Én meg azt tapasztalom hivatalos kiküldetéseim során, hogy becsülik a magyarokat. Orbánt is becsülik és tisztelik, akárcsak Angela Merkelt. Te egy igazi psoztbolsevik kozmopolita vagy, jó, hogy nem itt rontod a levegőt.

Thomas Lantos egyébként egy hazaáruló, a posztbolsevisták kiszolgálója.

Nonemart, csak zárójelben jegyzem meg, hogy én az általad seggfejnek nevezett egyetemi tanár és az MTA doktora vagyok, nemzetközileg ismert. Nem bírom azt, ha nemzetemet gyalázzák, így soha nem leszünk erősek. Elég volt a kommunizmusból és a posztkommunizmusból. Végre van egy tisztességes, becsületes, magyar érdekeket képviselő, nem lenyúlós kormányunk, s akkor azt enki emberek gyalázzák. Ez a hazaárulás.

Te amig mi a diktatúra alatt kinlódtunk, elhúztad a beled nyugatra, miről papolsz. Én igenis demokrata vagyok, de nem rohadt kommunista, mint akik eddig itt uralkodtak. Miért fáj Neked, hogy most végre egy demokratikus és magyar értékeket tisztelő kormányunk van. Te megtagadtad a magyarságodat és mégis most mocskolod. Én igazi magyar vagyok.

Te magyargyalázó, posztkommunista.
Stevenkas. Fogalmad sincs arról, hogy mit jelent az, hogy az MTA doktora, kíváncsi volnék vajon Neked milyen végzettséged van, s hogy élohetsz Nyugaton a kommunista eszméiddel.

nem adhatom meg a nevemet, mert akkor betartanak nekem a kommunisták, én itt élek, nem menekültem el az országból, pedig zsidó vallású vagyok. Zsidó vallású és nemzeti érzelmű.

Azért nem értem, hogy Kas István miért nem Magyarországon próbál boldogulni, hiszen itt is szabad a pálya, azt sem, hogy lapjában miért csak bal oldaliak kapnak szót

Demokrata úr volt a legharcosabb, s hogy a mocskolódáshoz való jogát bizonyítsa, csak úgy bizalmasan elküldte címemre a resuméját. Mint kiderűlt, ő urasága egy tekintélyes orvos professor a Semmelweis Egyetemen. Nem irom ki a nevét, mint irja is fél a kommunistágtól. Nehogy az én lelkemen száradjon, ha felhúzzák egy lámpaoszlopra, maradjon csak Doktor Úr.
Irtam neki egy levelet, ime itt van mindenki okulására:

Doktor Úr!

Irhatnám, hogy „Tisztelt vagy Kedves” de nem lenne őszinte, hát maradjunk csak a „Doktor Úr” mellett.
Őn, mintegy igazolásul viselkedésének jogosúltságára, küldte el a levélben foglalt infomációt. Vettem, impressiv. Gratulálok.
Hadd mondjak el egy kis történetet. Negyven éve is lehetett, az a messzi múlt már kissé határozattlan, egy-két év ide vagy oda nem igen számít.
A Coffee Mill, torontói divatos kávéház teraszán egy ragyogó nő ült, magányosan. Hallatlanul elegáns, a kornak megfelelő kiállításban, dekoltált, könnyű nyári öltözékben, nagy karimájú, florentin kalappal az isteni fején. A pult előtt néhány, kiéhezett, kangörcsbe szenvedő pasas állt, kidúvatt szemekkel bámulták a csodát, magamat is beleértve. Lolobrigida és Grace Kelly egybeőntve, amilyet csak egy Fellini álmodhat meg. Mondanom se kell, hogy szótlanul merevedett meg a kis társaság, mikor az isteni csoda felállt, és kecses könnyedséggel, szinte úszott felénk. Az ajtón belépve körülnézett és megszólalt.
Rekedt fazék, mély alt hangon, valami elképzelhetetlen accentussal:
-Where is the john? – Magyarul: „hol a budi?”
... és a csoda elpárolgott, fuccs, mintha nem is lett volna, maradt egy meztelen, kiábrándító emberre emlékeztető hüvely, drága csomagolásban.
Mint a hogy az ön impressiv phd, md, dsc jelmeze a semmibe hull mikor leírja, hogy: Te egy szemét hazaáruló magyar vagy, elhúztad a beled nyugatra, , hogy nem itt rontod a levegőt, Te magyargyalázó, posztkommunista stb.
Az a gyanúm, hogy őn valami sulyos DID (gyengébbek kedvéért, split personality) -ben szenved. Nam tartom valószínünek, hogy ezt a szókincset, stílust használja a szimpoziumon, vagy az előadó teremben. Saját érdekében keressen egy jó shrink-et.
Nem szokásom részt venni a divatos szórakozásban, online vitatkozni, kocsmai szinten ostoba emberekkel. (diploma sosem zárja ki a butaságot, szakbarbár?) Belém bút az ördög, úgy kell nekem, az eredmény; sértegetés. Nem vagyok hozzászokva, ötvenhárom éve élek egy civilizált társadalomban. Mi elfogadjuk és tiszteljük egymás véleményét, én még sose hallottam, hogy bárki hazaárulónak titulálja politikai ellenfelét, még csak odáig se menne el egy kanadai, mint az amerikai fudamentalista republikánus aki pokol tüzével átkozza a secular humanista, liberális demokratát.
Önök, különösen az úgynevezett, igaz magyar jobboldalon el sem tudják képzelni, hogy az aki nem ért egyet, még lehet becsületes ember, hogy másoknak is van joga és nem lehet Nemzeti Együtműködést törvénybe hozni. Demokrácia alapja a vélemények különbsége, és – hihetetlenül hangzik egy magyar hazafi számára, - kompromisszum.
"I disagree strongly with what you say, but I will defend to the death your right to say it." Voltaire. (nem beszélek francául, gondolom az angol is megteszi. Nem ártana OV & Co számára leforditani)
Élő példa. Szembeni szomszédom, Dan Wilson, (olvassa az Öreg Joe storikat, hű tükre a visznyunknak) Dan ötször akkora nyugdíjon “tengődik” mint mi. Ennél fogva természetesen, konzervativ, v. az én nyegyvenéves Liberal Party tagságommal. Majd minden reggel, időjárás engedi, ülünk a garázs ajtóban és megtátgyaljuk a világ szomorú állapotát. Vitatkozunk, egyszer-egyszer még egyet is értünk, de a jószomszédi barátságot ez nem befolyásolja.
Ujságolja a hugom, Pesten él, hogy már két éve nem beszél az unokatestvéreivel, mert azok vad Fideszesek és rácsapták az ajtot mikor utoljára látogatni ment. Lám-lám demokrácia magyar módra.
De hadd válaszoljak néhány megjegyzésére.
1.Te egy szemét hazaáruló magyar vagy, kitakarodtál külföldre és onnan mocskolod a magyarságot.
Te amig mi a diktatúra alatt kinlódtunk, elhúztad a beled nyugatra, miről papolsz. Én igenis demokrata vagyok, de nem rohadt kommunista, mint akik eddig itt uralkodtak.
Ez amiről nem beszélek, a múlt az már nincs, a jövő még nincs, a ma van.
Az a lényeg.
1956-ban a csabai Jókai Szinház dramaturgja voltam. A forradalom alatt a városi forradalmi bizottság elnöke. (Lást: Bátyó csillaga c. novelleát)
Dec. 24, kaptam üzenetet a megyei rendőr parancsnoktól, (másfél évet kapott érte) hogy kiadták az elfogatási parancsot, a vád a legsulyosabb. Másféléves kislányommal, ismerősök segítségével jutottam át a határon karácsony estéjén. A feleségem csak később tudott utánnunk jönni.
2. Neked milyen végzettséged van, s hogy élhetsz Nyugaton a kommunista eszméiddel.
Ami van az van, mig ön az átkos kommunista rezsim alatt átszenvedte az ingyenes tanulási lehetőséget, én kénytelen voltam abbahagyni a post grad. tanulmányaimat mert kifogytam a pénzből és mint koron felüli lévén kölcsönre nem számíthattam. University of British Columbia, 1982.
Az, hogy hogy lehet élni kommunista eszmékkel? Kommunistának lenni nem bűn, még fasisztának sem, ha nem ártassz valakinek, de én még kommunista sem vagyok, liberális, tardicionális kormányzó párt tagja 64 óta.
3. Azért nem értem, hogy Kas István miért nem Magyarországon próbál boldogulni, hiszen itt is szabad a pálya,
1963 amnesztia után érdeklődtem a hazatelepedést illetően, tudomásomra hozták, hogy rám nem vonatkozik
1978 ban ismét próbálkoztam, (Lást:Életrajz) A feltételek olyan megalázóak voltak, ami az önbecsuletemmel, önérzetemmel összegyeztethetlenek voltak.
1989, a rendszerváltás. Magamat politikai emmigránsnak tekintettem, és úgy gondoltam, hogy a változással az a státuszom megszünt. Terv az volt, hogy 94.ben nyugdijazás után hazaköltözünk. Aztán jöttek a hírek, Csurka, a zsidózás, a félelmetes tolódás a társadalmi rothadás felé. Közbe jött a lányunk betegsége, őt és az egyetlen unokámat hátrahagyni már kétséges lett. Mindent összevetve, rá kellett jönnöm, hogy semmi közöm már ahhoz az életformához, öreg vagyok a harcokhoz, lekéstem. Már nem az én asztalom. Teszem amit tudok, magyarságom sose tagadtam, a házunkabn csak magyarul beszélünk, lányunk a ki másfél éves volt mikor ide jöttünk, tökéletesen beszéli a magyart, mégcsak nem is keverjük mint otthon, nincs “kommentek” meg “topik”, meg “lúzer”.
Évente 1400 dollárt, havi 50-60 órát töltök a Kalákára, ez az én hozzájárulásom.
Kilenc éve, több mnt 80 ezer látogató, még soha senki egy fityinget nem ajánlott fel a költeségekhez. Ez a nagyar mentalitás. Nem panaszkodom, a munka kielégíti az alkotóvágyat, már nem is igen írok mást.
4. lapjában miért csak bal oldaliak kapnak szót
A lap mindenki számára nyitva volt, aztán jött a nagy hazafias duma, ki hova tartozik. Ahogy az Orbán hatás erősödött úgy maradtak le az ugynevezett hazafias jobbosok, volt aki szó nélkül lekopott többen kijelenteték, hogy túl sok a zsidó, cigány meg még – isten bocsáss – buzi is van akikkel ők nem kívánnak egy kiadványban szerepelni. Igazi magyaros tolerancia. Aztán jöttek a mocskolódó levelek, hazaáruló, mocskos komcsi ect. még a telefon számomat is meg kellett vátoztatni. Címemet levenni. Csak megemlítem Baranyi Ferenc, vagy Nógrádi, Millei sose tiltakoztak, hogy ki van jelen az “ellenség” táborából. Az irodalmi szinvonal volt fontos. Igy lett a Kaláka balliberális kiadvány.

Doktor Úr!
Tudom reménytelen szélmalom harc lenne részemről akárkit meggyőzni, de gondolkozzon…
A magyar társadalom, szándékosan nem használom a lejáratott “nemzet” fogalmát, csontig romlott, jobb vagy ball egyformán. Sok-sok erős külső behatás kell, néhány generáció talán, hogy ez a végzetes állapot valam civilizált formába váltson át.

Üdvözlettel:
Kaskötő István
A egy szemét hazaáruló magyargyalázó, posztkommunista kozmopolita.
Na és el ne felejtsem, rohadt.

2010-07-30T09:15:00.002-04:00

OPTIMIZMUS

Ülök a kertben, a kéthetes harminc-plusz hőség után és élvezem, hogy milyen kellemes, hűvös a reggel. A nagy éjszakai vihar esőt hozott, igazi áldást. Feltöltöttem a madáretetőket, lecsipegettem itt ott az elvirágzott petúniákat és azon gondolkodom, hogy jövőre nem ültetek árvácskát a sziklakertbe, túl magasra nőtt, mindent elnyom maga körül.
Hát mi más ez, ha nem optimizmus?

Tegnap múltam nyolcvanegy éves.

Oh, és vettem egy új szalmakalapot.

2010-07-25T05:16:00.004-04:00

1999-ben iródott ez a nyílt levél, aztán 2002-ben reménykedve, hogy talán mégsem olyan kilátástalan a helyzet és van még néhány letenni való garasom, elkezdtem a Kaláka irodalmi internetes kiadványt. Évek múltával, tetemes anyagi áldozatok mellett, szerény tekintélyre tett szert. Sajnos mind inkább látom a fáradozásom hiábavalóságát és a fokozódó elszigeteltséget. Ma ismét ott tartok, hogy összepakolom a sátorfámat és mosom kezeimet. Ez már igazából nem az én asztalom.
Elkezdődött a nagy alkalmazkodások kora, mi magyarok mesterei vagyunk a seggnyalásnak, ismét forog a köpönyeg és a meztelen polgár remeg. Majd csak lesz valahogy... ha más nem, hát jön a Megváltó, amit az Isten a történelem ura úgy el%!="!!, majd a Fia renbehozza. Csak hinni kell. Nem nekünk való a demokrácia, mi követők vagyunk, nem gondolkodók, erőskezű király vagy diktátor kell, bölcs Atty, mindentudó Vezír. Ha jól meggondolom, nem is kell, hogy mindent tudjon, lehet akár üres tökfej is, a lényeg, hogy a mienk legyen.
Ime a levél, ami ma félelmetesen újra aktuális.

Búcsúzóul...
Az elmúlt év alatt mind több és több alkalommal látogattam haza Magyarországra az internet segitségével. Új ismeretségeket, barátságokat találtam és a számos online kiadványok napi hírei olvasása mellett volt alkalmam betekintést nyerni a mai, otthoni világba az új barátok és ismerősök levelei nyomán. Az eredmény? Ma, az új esztendő második napján egy rövid és fájdalommentes önvizsgálat után végleg búcsút mondok és minden kapcsolatot, végleg és visszavonhatatlanul megszakitok szülőhazámmal.
Hetven éves múltam, érzelmi és értelmi egészségem védelmében teszem. Álmatlan éjszakák és önmagammal folytatott viták késztettek az elhatározásra. Be kell látnom most újra és gondolom utoljára, hogy már semmi közös nincs az otthoniakkal, még a nyelvünk is más, nem értem az új szóhasználatokat, a vulgáris, kocsmaszagú hangoskodást. Köz és szépírók sárba ragadt stilusát. Nem értem az új hazugságokat, térdencsúszó új hitet, a szentek és letünt hösök újászületését. Egy egész elfelejtett szótár tolakodott a mindennapi életembe és mérgezi meg a gondolataimat. Fogalmak amiket negyven év alatt sikeresen irtottam ki magamból, mint: gyülölni, proli, családfa, a származás előjoga, ki-vagyok-mi-vagyok-különb-vagyok, dicsö múltunk, cimek és doktor-elöl, doktor-hátul egoista rongyrázás, zsidózás és revizió. Nagy Magyarország Menyország... Az Isten kedvencei. Rómát kiszolgáló, testvérgyilkoló Vajk, aka Szent István, Szent Korona, - egy letünt dicstelen monarchia jelképe egy Köztársaság Parlamentjében?
Ma ismét a piacra dolgozik mindenki? Sztahanovista traktorosokat, szentek és degenerált királyok váltották fel, új kronikások a cifra uraságot hivják tanúnak s Tiborcnak ismét kuss a neve. Moszkva helyett ma a Vatikán az imádat célja? Amit látok, sajnos az egy gerinctelen nép, elveket, hűséget cserélve, időröl-időre, mikor honnan fúj a szél. Hinni szeretném, hogy semmi közöm már hozzá. Korrupt rendörök, hazai és vendég mafia, mindent túlélö ügyeskedök, harmadrendû, tehetségtelen uszitó politikusok... Mocskolodó pártelnökök...
Órákat töltöttem a monitor elött, probáltam eligazodni ebben az új világban... Sikertelenül.
Mától kezdve inkább a kutyámmal járom a kiserdő ösvényeit, madarak zsivaját és az avar zizegését élvezem. Rövid az élet, szeretni jobb mint gyűlölni, a múlt szégyene helyett inkább a jövöt álmodom, nagyon, nagyon kivánom, hogy jobbra fordúljon a világ. Sajnos tenni érte én már nem sokat tudok.
Itt mondok ma búcsút, senkit bántani nincs szándekom. Egyenként, külön-külön csak rendes emberekkel talákoztam...
A teljes kép ami gondot okoz, ami torz s élni nélküle jobb.

2010-02-28T05:13:00.002-05:00

“Az internet és a névtelenség kultusza egy mindent átfogó menedékjogot ad mindenkinek, hogy mondhat bármit, bárkiről. Nehéz lenne elgondolni a szólásszabadság szellemiségének, ennél egy erkölcsileg degeneráltabb kizsákmányolását.”

Richard Bernstein, New York Times

Én már régen megfogadtam, hogy semmilyen körülmények között nem használok álnevet. Ha valaki, bármilyen okból a saját nevét nem irná alá a megjegyzésének, akkor azt nem is szabad leirni, kimondani. Gyáva az aki a névtelenség mögé bújik. Szeretnék látni egy mozgalmat ami magáévá tenné a gondolatot.

2010-02-25T07:36:00.012-05:00

Kimaradt egy néhány nap, de a Kaláka fontosabb mint az én kicsinyes nyavalygásaim. Ez a kilencedik év mióta a kiadvány először megjelent és azóta késedelem nélkül publikáljuk az igért napon, a hónap huszadik napján.
Nem dicsekvés, tény.

No, de mielőtt visszatérnék a napirenden lévő panaszra, egy kellemetlen félreértésből adódott szituációt kell tisztázni.
Kérem az olvasót, hogy mielőtt tovább menne, olvassa el az előző beíráshoz mellékelt megjegyzéseket, Kertész Ákos hozzám írott levelét és az én válaszomat, minek következtében, Kertész Ákos iránt érzett tiszteletem maradéktalanúl helyreállt.

Szóval, folytatom a síránkozást.

Tapasztalataim szerint a "levélre-nem-válaszolók" három csoportra oszthatók.
Az első népes kaszt, a "nagyok". A megközelíthetetlen tekintélyek a kik szerintem attol félnek, hogy ha netalán a tisztátalanok leveleire válaszolnának, valami rejtett úton megfertőzné őket a mindennapiság, ahonnan ők már régen kiemelkedtek.
A második csoport az elfoglalt, szorgalmas ügyintéző, akinek annyi a dolga, hogy csak azokkal foglalkozik akikkel nagyon muszály, függetlenül attol, hogy tulajdonképpen miért is fizetik őket.
A harmadik szaporodó fajta, a paranoid, aki annyira fél a betolakodóktól, hogy kiszűri az idegeneket, csak a válogatott néhány jut el hozzá, ezzel megsemmisítve az internet adta lehetőségeket, egy széleskörű kapcsolat előnyeit. Egyszerűbb egy-egy kattintással törőlni a nemkívánt üzenetet, mint a spamszűrőre bízni, hogy kit is engedek a közelembe, elmulasztva talán egy igéretes új kapcsolatot.
Panaszkodik a polgár, hogy jön a sok e-mail, Viagrát, penisz hosszabító csodaszert ajánlva… persze, ha nem látogatná naponta a pornó web site-okat, nem tudnának a kilétéről. No, de hülyeségre nincs szűrő.

A nagyok!
Minden civilizált társadalomban vannak tradiciók, - jó vagy rossz, lehet fölötte vitatkozni – tradiciók amik az együttélés mindennapos problémáit van hivatott többé-kevésbé áthidalni. Ilyen például az összetartozás fogalma. Sorolhatnám, kezdve a vallási azonosság, vagy a régionális eredettől a szakmai testvériségig. Ilyen összekötő kapocs az "Alma mater". A tápláló anya az eredeti latin szerint, a mai értelemben az azonos iskola, egyetem ahol a pógár az azonos alma mater emlőiröl szivta magában a tudományt.
Angliában ez olyan mértékű, hogy elég az egyen-nyakkendő ahhoz, hogy a különben zárt ajtó nyíljon és szimpatikus elbánás fogadja a hivatlan látogatót. Eton College, Oxford vagy Cambridge egy életre összeköti a volt diákjait, egy társadalmi elit közös nevezője az Alma mater. De ugyan igy a szakszervezeti testvériség is hasonló szerepet játszik az "alsó" társadalmi osztály életében.
Igazságtalan lennék, ha csak Angliára korlátoznám a megfigyelésemet. Ebböl ered aztán az a naiv hit, hogy ez talán a magyarokra is vonatkozik. A speciális magyar viszonyok magyarázzák az illetékesek, ránk a szabályok nem érvényesek. Bűnöm, hogy ezt elfelejtettem és a Kaláka jóhírét öregbíteni egy-egy "nagyot" próbáltam meghóditani az ügynek és az Alma materra hivatkoztam, - "héj, brother… emlékszel? Főiskola… dramaturg?" – Moldova György meg még csak le se… talán, hogy sose lett belőle dramaturg? Na és a volt barát, Vizinczei István… különben ő az én kedvenc Szent Bernátom. (lásd az alanti beírást)
Soroljam még a nagyokat? Bari Károly, vagy a festő Csák Máté? Achhh. Nyugodjanak békében. Na, ja és ki ne hagyjam Szőnyi G. Sándort akinek készségesen felajánlom az alfelemet.

Csak úgy mellékesen, összehasonlítás kedvéért megemlítem, hogy pár évvel ezelőtt az amerikai Maya Angelou-tó lakartam verset fordíttatni és közölni.

( http://en.wikipedia.org/wiki/Maya_Angelou )

A Kaláka szigorúan csak a szerzők engedelmével közöl anyagot és csak természetes, hogy próbáltam a híres amerikaitól is engedély kérni. Mit ad isten? Két nap múlva jön a válasz, miszerint a kőltő megtisztelésnek veszi, hogy egy magyar internetes kiadvány közölni kívánja és részletesen leirja, (a személyes titkár) hogy ki és mi módon ad majd arra engedélyt.
Meglepő? Aligha, természetes.

No, de lássuk a kövtekező csoportot akik hivatalból nem válaszolnak.
Írtam egyszer egy vígjátékot, angolul. Bár nem lett belőle Broadway produkció, de még off-Broadway sem, de talált szinpadot. A kiaváncsiak számára itt a link:

( http://kaskoto.homestead.com/Magnolia_Gardens.pdf )
Gondoltam egyet és lefordítottam magyarra, még tetszett is egy neves-nevezetes színház iagzgatónak. de…
Mindegy. A darab közben elveszett, majd előkerült és gondoltam egy merészet egy részletes levél kíséretében- azt sem mulasztva, hogy "héj, testvér… Föiskola. Nem akárki zavar egy másik dramarurg" elküldtem néhány színház dramaturgjának.
Itt szeretném megjegyezni, hogy nagy a valószínüsége, hogy a darab csapnivaló és előadásra alkalmatlan, de ez mellékes.
Ha nem tévedek a dramaturgot azért fizetik, hogy többek között darabot olvasson, mert valaki kiváncsi a szakértői véleményére.
Mély csönd. Két hónap mulva eleresztettem még egy udvarias levelet, hátha elkerülte a címzett figyelmét. A hat közül kettő végül is válaszolt, Rideg Zsófia Debrecenből, hogy ő egy singli mama két gyerekkel és még szervez is, azt se tudja hol áll a feje, de majd olvas és ír. Valószínű, hogy nem olvasott mert nem írt. Ugyan csak nem olvasott és nem írt a miskolci Vári Nagy Nóra. Lőkös Ildikó Új Színház, Dr. Bodulay Géza Kecskemét, Funtek Frigyes Győr és Zolán Tibor Békéscsabáról. Ők az új magyar kommunikációs etikett hívei.

A harmadik csoport túl népes ahhoz, hogy egyenként megemlékezzek róluk. Ők megtakarítják a válasszal, az esetleges olvasással járó vesződséget, bár e-mail címük nyílvávos, még fel is iratkoztak a Kaláka levelző listájára, de szűrik a leveleket. Mindennek ellenére, fogadni mernék, hogy a Viagra reklám keresztűl megy, azok ügyesek.

2010-02-23T06:57:00.001-05:00

1.
Ha álmot szövök,
EMBERT látok pucéron.
Ártatlant és jót.

2.
Macskám enni kér.
Adok, majd ajtót nyitok.
Még hasznos vagyok.

3.
Új ezred köszönt!
Nem stoppoljuk a zoknit
a szemét elönt.

4.
Ma dühöng a szél,
ajtómon a múlt kopog
a holnaptól fél.

5.
Társat keres a
magány, jó szót és csókot…
Csattan a pofon.

6.
Hazug világban
ritka kincs az igazság
fel sem ismered.

2010-02-08T05:42:00.001-05:00

Volt már bosszúság meg bizarr ötlet, hát tessék most megkapaszkodni, jön a panasz!
Valamikor réges régen, a mindenható POSTA idejében, ismeretes volt egy, -mondhatnám azt is, hogy népszerű irodalmi műfaj – a levél.
Ki ne emlékezne… "Szilágyi Erzsébet levelét megírta…" vagy "Drága Édesanyám! Muszkaföldről írom e levelem…" A műfajon belül a választék határtalan volt… a jószagú lilatintás borítékokról nem is beszélve.
Hébe-hóba jött a postás és a messziből hozott hírt, barát, rég felejtett ismerős vagy rokon újságolt valami fontosat, vagy csak éppen emlékezett. Kértek is szívességet, adtak is, ha mást nem kis melegséget.
Mind más és más üzenetet rejtve a csak neked szóló zárt borítékban… egy közös nevezővel.
Válaszoltál rá.
Civilizált, messzi múltba nyúló tradició. Kétségtelenűl, időt és írástudást igényelt… de főleg alapvető tisztességet.
Aztán jött az internet s vele az e-mail.
Minden leegyszerűsödött, felgyorsúlt. Már nem kell borítékot venni, vagy postára menni bélyegért. Nyálazni se kell csak gombot nyomni. Ha jön a levél, ott rögvest lehetett válasz kopogtatni… "Kedves Barátom! Köszönöm, hogy rám gondoltál, de most nincs időm a hülyeségeiddel foglalkozni, menj a …." Igen, ilyen egyszerű.
Igen ám, de nem vette az e-mail feltalálója számításba a magyar speciális viszonyokat.
Megszületett az új magyar komunikációs etikett.
Mi nem válaszolunk!
Az se számít, hogy megbántunk valakit, sőt. Azzal, hogy semmibe veszem, aláhúzom a saját fontosságomat, tudomására hozom a levél írójának, hogy ő egy senki.
Azt mondtam, hogy panaszkodom? De még mennyire. Sőt, hogy kielégítsem sértett önérzetemet, néven nevezem a "bűnösöket".
Nem mintha ezzel álmatlan éjszakát okoznék bárkinek, a lehetőség, hogy az illetők valaha is olvasni fogják nyavalygásaimat, egyenlő a semmivel. De nekem jól fog esni.
Kezdjem talán a tetején, vagy legalább is közel a "minden közönséges halandó fölött"
Kertész Ákos.
Én őt igen tiszteltem, írásai, karakán helytállása a napraforgók között tekintélyt parancsolt. Aztán, csak úgy le se … úgy látszik az én tiszteletem alig nyom egy jottányit is a latban.
De, hogy magyarázzam is, hogyan jutottam ide.
A Kulbhálon olvasható Kertész Ákos rovatát bevezentendő:
"Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait."
Én hülye, ebböl arra következtettem hogy a fiatalok ügyében is érdekelve van. A Kaláka számára keresek új, fiatal prózaírókat, mert ugye az a Kiadó-Szerkesztő dolga.
Irja a nagy Kertész Ákos: " az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni", majd ő segít.
Az e-mail címe nyílvános, (zofarbt@t-online.hu) nosza neki írtam is egy udvarias levelet.

" Arra szeretném megkérni, hogy legyen segítségemre fiatal, főleg prózaírók (költőkkel Dunát lehetne rekeszteni) figyelmét felhívni a publikálási lehetőségre egy színvonalas kiadványban. Sajnos a non-profit státusz teszi a Kalákát, kalákává, miszerint anyagi javak, köznyelven píz nem cserél gazdát. Gondolom... remélem a Klubhálón, a népszerű "Szabadegyetem" adna erre lehetőséget.

Segítségét hálásan fogadnám.
Tisztelettel:
Kaskötő István
Kaláka"

Lehet, hogy a "píz" hiánya késztette a nagy írót, hogy a "törlöm" gombot nyomja meg és küldjön engem a …. szemétkosárba, okvetetlenkedő kérésemmel együtt. Vagy csupán a civilizált komunikációs etikett hiánya.

No, de nincs ő egyedül, jön még, Moldova György, Tóth Péter Miklós és még sokan mások akik nem válaszolnak.

2010-01-28T05:31:00.005-05:00

Egy kis adalék az előző beíráshoz.

Találtam még egy részletes biográfiát amiben az én háryjánoskodó barátom régmúlt dicsőségeiről ömlendezik. Az csak természetes, ha valaki Torontóban, vagy Londonban lódít, messzi főldre teszi tettei szinterét. Mint Háry János a francia udvarba. Igy van aztán, hogy József Atilla dijat ad magának, meg Petőfi Köri alapító tagságot. Ő, - szerényen egyike a hattagú köldötségnak – dönti le a Sztálin szobrot. Három darabot ír, mind elkobozza az ÁVÓ, de még a rádióban elő adják… hogy előkészítse a forradalmat.

Mindezt persze csak azért írom le, hogy elsüthessek egy viccet. Ötvenhétben, emigrációs körökben igen népszerű volt. Szóval.

Tudni való, hogy a németek nagyon rendszerető emberek. Igy aztán még az is szabályozva van, hogy a kutyák hová pisiljenek. A tűzcsapokon és az arra alkalmas fákon tábla hírdeti, hogy mifajta kutya hasznáhatja.
Egy szép reggelen egy Szent Bernát megdöbbenve látja, hogy egy kis vakarcs pincsiféleség emelgeti a lábát a számára fentartott tűzcsapnál.
- De uram- dörgedezik a nemes állat, - nem látja ön azt a táblát. Ez a tűzcsap a Szent Bernátoké.
- Ne zazeráljon itt nekem – inti le a vakarcs a háborgó óriást – először is én egy ungarische flüchtling vagyok, és másodszor, otthon én egy Szent Bernát voltam.

Ennyit a mai napra rendelt szent evangéliumból.

2010-01-26T06:40:00.003-05:00

Egy embernek, különösen ha valamilyen mértékű hírnévre tett szert, két múltja van. Egyik amire a kortársai emlékeznek, a másik, a hivatalos amit ő maga kreál magának.
Ezt már régen gyanítottam, de a felismerés ma reggel vágott mellbe, miközben egy volt barát Wikipedia cikkét, interjúit és megemlékezéseit olvastam. Közben arra is kaptam magyarázatot, hogy miért szakadt meg a kapcsolatunk, ismételt kisérleteim ellenére.
Mert úgye nem egy kellemes dolog, ha az embert füllentésen kapják rajta.
Persze mindenki hazudik egy kicsit, én is, de ki figyel oda? Én egy senki vagyok.
A múltat illető hamisításnak két módja van.
Állítólagos dramaturgi képesítésemet nem igen volt lehetőség alkalmazni, de még emlékszem egy két dologra.
Például, ha egy darab nem felel meg a rendező elképzeléseinek, de a színház csökönösen ragaszkodik az előadásához, előlép a dramaturg. Miután összehasonlítja a szerző szándékát a rendező elképzeléseivel veszi a ceruzáját és itt-ott kihúz egy-egy jelenetet és hogy az híányt ne lehessen észrevenni kissé átírja ami maradt.
Voala. Kész az új mű.
Az új és hivatalos múlt.
Csak a régi kortársak tudják, hogy hamis, de ők megértéssel hallgatnak, talán még irigykednek is egy kissé.
Intim körökben, csak úgy mellékesen még meg is jegyzik.
A barátom.

2010-01-22T10:41:00.010-05:00

Be kell valljam, néha egy kissé lassan jár az agyam. Ennek alapjában véve két oka van. Egy, a korral járó lustaság, a másik a korral járó bölcsesség, miszerint jól meg kell gondolni a dolgokat, mielőtt cselekedik az ember. (Ez jól hangzik, de hülyeség, a lustasággal magyarázható halogatás inkább helytálló.)

Itt van például ez a kereszt-állítási ügy amiről annyit beszéltek az ünnepek előtt. A Jobbik, - ha valami, hát ez igencsak felkavarja az érzelmeimet, (gyomor) a mai elfajult nyelvhasználati szabályokat illetően, mint a pontosítás, meg az olvasat. Mi az, hogy JOBBIK? nem JÓ, csak jobb? Jobb mint mi? Persze ami van, annál minden lehet jobb, de ez a jobbik, kérem szépen aligha tarthat igényt egy minőségi javulásra.
Én csak abból a puszta tényből indulok ki, hogy amiről ezek (vagy azok) papolnak már volt egyszer és arra nagyon ráfizettünk. Gondolok itt főleg a mifajtánk meg a nem magyarok, amit minden alkalommal több ízben kihangsulyoz a szónok, hogy félre értés ne essék ök jobbak. Ezek szerint vannak a jobbak és a nem jók. Nem jók azok akik másként mernek gondolkozni és jobb, ha elkezdenek félni mert nekik nagyon rossz lesz. Nekik jobb, a nem-mifajtánknak meg rossz.

Ilyen egyszerű a jövendő magyar valóság. Halleluja!

No, de jobb lesz ha én most ezt abbahagyom és rátérek arra a bizarr gondolatra ami napok óta foglalkoztat.

A büntető törvénykönyvbe (Btk.) 1993-ban került be az önkényuralmi jelképek tilalma. A 269/B paragrafus a horogkereszt, az SS-jelvény, a nyilaskereszt, a sarló-kalapács és az ötágú vörös csillag használatát szankcionálja. A törvény célja volt, hogy a terror, elnyomás és népírtás simbolumait kivonják a közhasználatból.
Lehet vele egyetérteni vagy sem, de magyarul adtunk a szarnak egy pofont. Törvény ide, törvény oda, jelképek igen vagy sem a fasizmus él és virul szép hazánkban. Félreérthetetlenül elöveti az önkényuralom árnyékát.

Én az egyenlőség híve vagyok és ha már terror, elnyomás és népirtás szimbolumainál tartunk én minden gondolkodás nélkül oda sorolnám a keretsztet is.
Nem nyilas vagy horogkeresztet, hanem a keresztet.

Hitler, Sztalin és az összes hozzá és alárendelt pribék és hóhér, a sarló és kalapács, vagy a horogkeresztes zászló alatt, minden igyekezet ellenére sem volt képes annyi szenvedést és pusztítást okozni mint amit a történelem folyamán a kereszt nevében királyok, pápák, hadvezérek és missionárius-hóditók elkövettek.

Kezdhetjük talán a saját portánkon, ki ne hallott volna Koppány pogány követőinek kiirtásárol, de az elsápad az alig száz évvel később kezdődő keresztes háborúk sorozata mellett. Négy fontosabb és számtalan kisebb félresikerült keresztes kaland csak egyben hasonlit egymáshoz: pusztítás, erőszak és öldöklés. A kereszt nevében.
Említsem Kolonits győri püspök terror uralmát? A gályákra ítélt magyar eretnekeket?

Ki ne hallott volna a rettegett inkvizicióról? Az egyház által szankcionált terror áldozatainak száma százezrekre rúg. Csak máglyán közel negyven ezer ártatlan pusztult el. Kolumbusz nyomában még az amerikai kontinens sem menekült meg a kereszt áldásától.

A Maya, Aztec és az Inca népírtás minden hitleri örületet meghalad s mig a rablás és vérengzés a konkvisztádorok dolga volt, mögöttük ott lovagoltak a papok új híveket toborozni, már aki még életben maradt.
Aztán a vallás háborúk, hogy ki ne maradjon, harminc év itt, hat év ott, meg az Írek…
Na és az amerikai KKK keresztes hadjárata? Terror a javából.
Kevés szó esik róla, de az amerikai evangelista katona-papok afghanisztán sátor-templomaiban új keresztes hadjáratról prédikálnak a jókeresztény kiskatonáknak.

Félreértés ne essék én nem propagálom a kereszt betíltását, álligasson a Jobbik annyit amennyit akar, de nem ártana gondolkozni rajta, hogy az agyon kompromitált jelkép alatt most ismét vannak akik félelmet keltenek, megtorlással fenyegetnek.

Csak hallgassák meg kérem Krisztina asszony lelkesen fogadott tirádáit... A kereszt jegyében!

Nyilas, horog vagy apostoli kereszt, egyre megy.
Egyik kutya másik eb.

2010-01-10T06:57:00.007-05:00

Olvasom, hogy a Maestro orvosai egy rutin vizsgálat alkalmával rákot fedeztek fel nála. Most gyógykezelés alatt áll és remélik hogy a kúra eredményes lesz. Őszintén remélem.
A közelmúltban mind többet és többet gondoltam Seiji Ozawára, nem csak akkor, ha a rádióban valami kedvenc muzsikám előadását fémjelzi, de egy inkább személyes kapcsolat révén is.
Az ember elérkezik életének egy bizonyos pontjára, hogy számot vessen tetteiről és felmerül a nagy kérdés, mi megbánni valót rejt a múlt.
Nem kérkedés a részemről, de nem sok. Igazából az egyik kezemen meg tudnám számolni, mi az amit megbánok, mi az amit másként csinálnék, ha valami csoda folytán lehetőség lenne rá.
Beismerni az ember saját hülyeségét nem kis dolog, mondjam, hogy karakter kérdése? Sajnos ahhoz idő kell.
De térjek a tárgyra.
1965, vagy 66. Én a kispolgári konvenciók védelmében kitanácsoltam (kidobtam) az ifjú Seiji Ozawát a Coffee Mill teraszáról.
A hippy era teljében dühöngött és a divatos kávéház törzsvendégeinek jó izlését sértette a mezítlábas, hosszúhajú ifjúság szertelen viselkedése. Én mint a jeles intézmény manegere voltam hivatott a rend fentartására, ergo a rend ellen vétők eltávolításásra.
Egy kánikulás kora esti órában egy zajos társaság, lehettek talán hatan, heten foglaltak le egy nagyobb asztalt a teraszon. Főleg lányok, viháncoló hangos banda, a figyelem középpontja egy hosszúhajú ázsiai legény volt, japán, vagy kínai, számomra akkor még megkülönbözhetetlen hasonlósággal.
Mezítláb.
Én, hivatásom teljes tudatában, felszólítottam őket, hogy hagyják el a helységet, "No shoes, no shirt, no service" hivatkoztam a szabályra, miszerint nincs cipő, nincs ing, nincs kiszolgálás. Még egynéhányan vitatkozni próbáltak, de aztán nagy kacarászás közben elmentek.
- Tudod-e kit dobtál ki? – kérdezte az egyik vendég. – Seiji Ozawa a torontói filharmonikusok új karmestere.
- Nem érdekel, - mondtam, igazságom tudatában, - Szabály az szabály, mindenkire egyformán vonatkozik.
Az ifjú mester még azután is gyakran megfordúlt a Coffee Mill-ben, én, természetesen sose kértem bocsánatot, - miért is tettem volna, ő meg tudatosan, vagy sem, de tüntetően nyújtotta ki a lábát rajta a szokásos plasztik strandpapuccsal.
Ahogy az évek múltán zenei igényem mind inkább a klasszikusok felé fordúlt, mind gyakrabban és gyakrabban figyeltem fel Seiji Ozawa nevére. Számon tartottam, merre jár. San Francisco, Berlin, New York, Boston majd a bécsi opera. Egy kicsit a személyes ismerősömnek tartottam.
Tudom, egykori ostobaságom, - nem csupán sajátom de a kor követelménye is, - megbocsájtaható, de álljon most itt egy szabályos bocsánatkérés is. Mivel aligha hiszem, hogy magyarul ért, hát legyen így:
Dear Maestró. I'm sorry… Truly sorry. I wish you all the best.

***

S ha már itt tartok, tudjam le ezt is.Volt még egy másik "zenész" esetem is.

Nem cipő, hanem kalap.
Kidobtam Chick Koreát a Savoyból, mert nem volt hajlandó levenni a kalapját az étteremben. Micsoda emeletes barom voltam én.
Persze, azok a fejfedő szabályok hasonló képpen a hülyeség határain járnak.
Ki, mikor, hol… kalap le, kalap fel… Hát legyen az ember okos.

2010-01-07T10:00:00.016-05:00

Magyar Maszlag
avagy Mitöl döglik a légy.

Az alanti szöveget egy kanadai honfitársamtól kaptam aki annak hitelességét, egyetemi diplomájával garantálja. Az illető nem állítja, de gyanakszom, hogy magyar történelmi ismereteit ugyan abbol a kútból meritette ahol Molnár Oszkár oltja tudásszomját.

***

Magyarok...tudjuk-e ?
Légy büszke Magyar !

Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal ( 16 000 000 ), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát.
A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8 ,5 szeres növekedést jelent.

Először is nincs 16 millió, a 2001 népszálálások szerint 12.5 millió magyar él a Kárpát medencében és annak csak 13% vezethető vissza genetikailag az "eredeti" magyar fajtához. A többi 87% olyan jött-ment aki csak úgy magyarnak vallja magát.

Tudjuk-e , hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal ?

Kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliség? Én mindezt titokban tartották.
Csak egy-két figyelmen kívűl hagyott tény: Scaldic/Scandináv költészet, korai 8. század. Middle English törvények és Heliand, old Saxon epost szintén a korai 8. századból, ez már három, nem latin vagy görög irott szöveg emlék.

Tudjuk-e , hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!

Eredeti írott szöveg amit állítólag a mi magyarjaink ma is értenek, ha egyáltalán tudnak olvasni.

Kegug gethuk fyomnok
ne leg kegulm mogomnok
owog halal kynaal
anyath ezes fyaal
egembelu ullyetuk.

Mai írásforma

Kegyüggyetük fiomnok,
Ne légy kegyülm mogomnok,
Ovogy halál kináal,
Anyát ézes fiáal
Egyembelű üllyétük!

Molnár Ferenc fordítása szabadon

Kegyelmezzetek meg fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Együtt öljétek meg

Kell ehhez magyarázat?
Az illető úr talán sose hallott a stratfordi Shakespeare Szinházról ahol a kanadai közönség eredetiben élvezi a szerző műveit.(közel 100 ezer egy szezonban) A kanadai közép iskolákban (high school) a diákok szintén eredetiben olvassák azokat. El tudom képzelni, hogy az angolok se maradnak le.

Tudjuk-e , hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a
200 000. magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

A Zenetudományi Intézet szerint 15,000 kottát tartanak számon, ebbe beleértve minden magyar zenei anyagot. Lásd: http://db.zti.hu/ köztük 6000 népzenei adat. Na, most ki hazudik?

Tudjuk-e , hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

Barátom, maga viccel.

Tudjuk-e , hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.

A főzés és a füszerezés nem is érdemel emlitést az akkora hülyeség. A villa használata viszont történelmileg jól igazolt. Az első megjelenése Kontantinápolyban 400AD, majd a VII században az egyház elitéli, hogy isten ellenes, mivel használata az ujjak rendeltetésést vonja késégbe. Nem az első és nem az utólsó eset, hogy a bölcs egyház ostabaságot szentesít. Majd 1533 Caterina de Médici viszi mint hozományt a farncia királyi udvarba.

Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.

Germanic nadrág a 4th századból, 600 évvel a magyarok előtt, a Thorsberg moor-ban végzett ásatásoknál találták, a többi állitás hasonlóan hamis.

Tudjuk-e , hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?

Ez iromány szerzője is ahhoz a gazdag állatvilághoz tartozik.

Tudjuk-e , hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk.

Halleluja! Állatügyben elől járunk most már csak azt kellene kitalálni, hogy meg is éljünk belőle.

Tudjuk-e , hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

3 ezer éve termesztettük? Tulipános ládában, a vándor szekerek után kötve. A szerencsétlen hollandusok mindez ideig tévhitben szenvedtek. Jobb lesz, ha ezek után abba is hagyják a tulipán exportálást. Talán még perelhetnénk is őket.

Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

Vajon kik írták azt a nevezetes alkotmányt 720-ban? A fókák?

Az első telepes 874 ben lépett Iceland területére, 1263-1918. között Norvég, majd Dán fenhatóság alatt volt, 1944 ben lett önálló, fuggetlen köztársaság. Kedves uram, jó lenne, ha frissitené történelmi ismereteit.
Az Intelmeket aligha lehet alkotmánynak nevezni. Minden józan olvasó aki elfogultság nélkül képes történelmet vizsgálni jogosan kételkedhet a szerző személyében. Az egész szöveg arra enged következtetni, hogy azt a papok írták, alapos megfontoltsággal, biztosítani az egyház kiváltságos jogait, mint ahogy azt a történelem folyamán újra meg újra tették. Lásd a mai szomorú állapotokat. Gellért püspök, született echte magyar Giorgio Sagredo, István bizalmasának kezenyoma van azon az Intelmeken. A katolikus egyház hatalmi biztositékát kivéve aligha volt hatása az egymást gyilkoló utódok nemes ügyködéseire. Olvasd az Árpád háziak szégyenteljes históriáját.

Tudjuk-e , hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?

Ja, Dante, Boccaccio, Botticelli, Niccolò Machiavelli, Brunelleschi, Michelangelo, Donatello, Galileo Galilei, Catherine de' Medici, Antonio Meucci, mind meg annyi ősmagyar.

Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén?

Az ősmagyarság sztyeppei lovasnomád nép volt... – irja a "hiteles" történelem író. – Most melyik? Vagy egyik hazudik, vagy a másik.

Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!

Hát igen, kell a fejlett magyar mezőgazdaság!!! A parlagon hagyott földjeivel? Az úr látogasson haza a falujába.

És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről.

A magyarok ősi hite pogány volt! Tüzzel vassal, nem bibliával térítették meg, idegen zsodosok és papok az új hitre.

Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség – és hitelesség - igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állitottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:
Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiírtják családjaikat?

Ütött a hasára ez iromány szerzője. Csak azt nem értjük, hogy most az osztrákok, azaz a monarchia ellen, vagy mellete szavaz az író.

***

Ha ezek után az olvasó még mindig nem elég büszke a magyar mivoltára üssön belé a kénköves ménykű, amit eredetileg a magyar származású jóisten
talált fel a balliberálisok kiirtására.

2010-01-04T06:29:00.003-05:00

Ha jól meggondolom, ifjú éveimet töltöttem áldott tudatlanságban, fogalmam sem volt arról, hogy én alapjában véve baloldali vagyok. A fordulat évét megelőző politikai színház elkerülte a figyelmemet, el voltam foglalva emberré válásom problémáival, a tizenévesek gyötrő identitás kríziseivel. Nem voltam baloldali, mert nem volt számomra meghatározható ellenpólus. Még 1956-ban sem valamiféle "oldalon" álltam, azok sem, akikkel azonosíthattam volna magamat. Rejtve volt az "oldal", csak később derült ki, hogy vannak, s azóta is szaporodnak.

Az élet iróniája, hogy a felismerés, hogy baloldali vagyok egybe esett a demokráciával való találkozással. Emigrációs életem első egzisztenciális problémákkal küszködő évei után, lassan tudatára ébredtem a kanadai politikai élet, minden eddigi tapasztalatommal ellentétes lényegére.

Demokráciát tanultam s vele a magam politikai, világnézeti hitvallása nyert tiszta, meghatározott jelleget. Felismertem a magam baloldaliságát akkor, s vállalom, azóta is.

A mindenkori két uralkodó politikai irányzat, a jobboldali konzervativizmus és a bal, liberalizmus uralta a kanadai politikai életet s a liberális baloldal szociális programja, szemben a konzervatív ideológiával könnyű választásra adott lehetőséget.

Nem kívánom itt a két világnézet közötti különbséget elemezni, azt már mások megtették, csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy az "igazi demokráciában" a bal úgy, mint a jobb elfogadott és tiszteletben tartott állásfoglalás.

Próbálom az ötven egynéhány éves politikai tapasztalatomat a mai magyar viszonyokkal egyeztetni és sajnálattal kell megállapítanom, hogy semmi sem stimmel.

Lehet-e „politikainak” nevezni a jobboldalt a minden tisztességet meghazudtoló szélsőségeivel? Lehet-e a gyűlöletet és félelmet, a félreérthetetlen fenyegetést egy civilizáltnak hazudó társadalomban, politikai vitában felhasználni? Lehet-e a baloldalnak mindent feladni csak azért, mert a jelen zászlóvivői megmérettettek és könnyűnek találtattak…? Lehet-e hamis vádakat, megbújással kivédeni?

A tét túl nagy, az idő túl sürgető… vállalni a baloldaliságot ma egyenlő a demokrácia védelmével, feladni a harcot egyenlő a megsemmisüléssel.

Eredetileg megjelent a Kaláka Szépirodalmi Folyóirat, 2009. novemberi számában.

2010-01-03T13:38:00.000-05:00

Nocsak, nocsak! Mit hozott a posta. Egy Ónodi nevű polgártárs tisztelt meg a figyelmével és átpasszolta a Pogár Infóban közzétett épületes irományt. A polgárinfó, azt hiszem a kurucinfó balatonszabadi unokaöccse. Szóval ott olvasható egy Friedrich Klára című tanító néni szívhez szóló kiáltványa. Ugyanis ő is hon-vissza-foglalási lázban ég, - az olyan influenza féle járvány, kizárolagosan magyarok között szedi az áldozatait, de ott aztán dögivel. A név senkit se tévesszen meg, igaz magyar ő, őspapája már Etelközben csatlakozott a magyarokhoz. Salzburgi só ügynök volt, s mire Vereckénél a magyarok betörtek a medencébe, Árpád apánk saját kezűleg adta át neki a kettős állampolgárságot. A hálás Friedrich leszármazottak azóta is szívükön viselik a magyar ügyet, mindaddig, míg az nem ütközik a Habsburg érdekekkel, mint például 48-ban. Az egy nagyon csúnya hálátlanság volt.
Iskolás gyerekekhez szól a felhívás… kár, hogy már nekem nincsenek iskolaköteles gyerekeim, az unokám is kinőtt már az iskolapadból és nem nagyon igyekezik, ha igyekezik is nem sok eredménnyel, hogy dédunokákat produkáljon. Persze, ha produkálna is, kanadaiak lennének, mentesen minden hon-vissza-foglalási gondoktól.

Szóval, teljes eredeti szépségében idézem Klári néni útravalóját:

Útravaló rovásíró gyerekeknek
A felkészítő tanárokkal, a versenyeknek helyt adó iskolákkal, intézményekkel, támogatóinkkal és Szakács Gáborral közösen tíz rovásírás versenyt szerveztünk a Kárpát-medence tanuló ifjúsága számára. Most, a versenyeket bemutató tízedik füzetben szeretnék a magam nevében útravalót adni. Igen, útravalót, mert a versenyek szervezését átadjuk fiatalabb társainknak. Sokat gondolkoztam azon, mi is kerüljön útravalóként a tarisznyába, tarsolyba? Végül több évtizedes tanítási tapasztalat alapján a következőket szeretném a lelketekre kötni:
Tudjuk, hogy az iskolás gyermekek legfontosabb feladata a tanulás. Nektek, magyar gyermekeknek különösen az, mert nektek különösen fontos és szép feladatotok van, bármelyik oldalán is éltek a trianoni határoknak. Ahhoz pedig, hogy ezt a feladatot majdan elvégezzétek, jól kell tanulnotok, hogy bejussatok középiskolába, főiskolára, egyetemre. Nem kell a más nézeteket valló tanárokkal vitatkoznotok. A hallgatás arany szabályát betartva készülni és tanulni kell az időt és erőt rabló értelmetlen viták helyett, hogy amikor a megfelelő képesítés már a kezetekben lesz, hozzákezdhessetek a fontos és szép feladathoz: visszaadni a magyarságnak igaz történelmét. Ehhez sok hazaszerető és szakképzett ifjú régészre, történészre, nyelvészre van szüksége nemzetünknek. Az ő véleményüket már nem utasíthatják el azzal, hogy „magának nincs szakképzettsége, maga ne beszéljen szkíta-hun-avar-magyar folytonosságról, ne beszéljen arról, hogy a magyar rovásírás bolygónk legelső betűírása."
Egy új honvisszafoglalást kell végrehajtanotok, Árpád fejedelem utódaihoz méltóan. Vissza kell foglalnotok az iskolákat, az általános iskolától az egyetemekig, hogy magyar történelmet tanulhassanak a magyar gyermekek. Ezt csak okosan, megfontoltan, sok tanulással és az egészségetekre vigyázva érhetitek el. Fontos, hogy mindezt a magyar nyelv ápolásával, őrzésével együtt tegyétek, mert nyelvünk ugyanolyan ősi kincs, mint rovásírásunk.
Szeretettel: Friedrich Klára

Hogy oda ne szaladjak!

2010-01-03T10:59:00.001-05:00

Ja! Ühhümmm. Ez nem véletlen. Pont az én méretem.

2010-01-03T06:48:00.002-05:00

2048 őszén, egy borongós reggelen Sir Edward Kneebone a közismert és tisztelt történész leült az íróasztalához és némi tétovázás után leírta a készülő értekezésének bevezető mondatát:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Magyarország..." Hosszasan bámúlt a plafonra, aztán lemondóan legyintett, - kit érdekel? Fogta a jó öreg görbebotját, föttyentett a kutyájának és elment sétálni.

2010-01-01T12:55:00.004-05:00

A cyber-világban csavarogtam a minapában és egy érdekes fórumra bukkantam. Aszongya, hogy panaszláda.com. Rögvest az jutott eszembe, hogy nekem is van bőven panaszkodni valóm s mivel senkit sem érdekel, ha előhozakodok a problémáimmal, gondoltam, hátha itt meghallgatásra találok. Sose lehet tudni, hát beregisztráltam. Válaszoltam a szokásos bizalmas kérdésekre, beírtam a szokásos link válaszokat, nevem: Julius Caesar, címem Bogota, Columbia, hányas cipőt hordok, mit ettem vacsorára és melyik fülem zúg… tán csak nem vagyok bolond elárulni, hogy valóban ki vagyok. Azt már régen megtanultam, hogy az interneten mindenki hazudik, miért én legyek a kivétel. Van erre a célra nekem egy külön e-mail címem is, namikozodhozza@freemail.hu . Beveszik. Nem is olyan régen, tiszteletbeli tagsággal tisztelt meg a Nagylábúak Nemzetközi Szövetsége és tizenkilenc házassági ajánlatot kaptam vérmes hajadonoktól. Nagylelkű havi apanázzsal.
Persze mondanom se kell, hogy a panaszlada.com csalódást okozott. Kiderült, hogy ott sem érdekel senkit a más problémája, nincs hozzászólás, vigasztalás vagy javaslat a fájdalmak orvoslására, mindenki elsírja a bánatát, oszt’ semmi. Minden esetre tanúlságos olvasmány volt, alig tudtam abbahagyni. Ha másra nem, hát arra jó volt, hogy belássam, az én problémáim a töbséghez képest emlitésre sem méltók, pitiáner nyavalygások. Már-már ott tartottam, hogy lezárom a computert, mikor egy hosszú, de hosszú panasz villant fel a monitoron. Aszongya, hogy jehova007 és csak úgy ömlik a szósz, jön a panasz vég nélkül. Ami egyből a szemembe ötlött az a szó, hogy magyar. Na, gondoltam, ezt le is koppintom. Tessék kérem, itt van szóról szóra.

jehova007
…torkig vagyok a magyarokkal. Nem is olyan régen, még azt is tagadták, hogy létezem, most meg azt kürtölik bele a nagyvilágba, hogy ők az én kedvenceim. Meg, hogy a fiam is tőlük származik. Na hiszen…! Meg, hogy ők írták a bibliát… valamiféle rovásírással. Ide a rozsdás kötőtűt, hogy sose hallottam róla. Furtonfurt nyaggatnak valami ingatlan ügyben, hogy tegyek igazságot… hogy töröljem el a határokat meg az áfa-t. A politikusok ki nem fogynak a speciális követelésekből. Például, hogy sorvasszam el a nemzet bal felit… azt se tudom, hogy melyik a jobb vagy bal, mi van, ha összekeverem? Innen föntröl nehéz eligazodni. Na, a papjaikról nem is beszélve. Kétszínű egy bagázs. Míg a kórús torkaszakadtából zengi a híres középkori zsoltárt, hogy "szeressük egymást gyerekek" ők meg csak úgy fröcsögik a gyülöletet.
Aztán ott vannak a vérzőszivű liberálisok, a lehetetlen kívánságaikkal, hogy etessem, meg ruházzam a szegényeket. Mi vagyok én? Káptalan?
Megbízható forrásokból tudom, hogy azok direkte szegények, hogy ne kelljen dolgozni és lehessen pumpolni az állambácsit. De arra senki se gondol, hogy az állam bácsinak nincs egy fityingje sem, a becsületes adófizetők pénzét pocsékolja azokra a felelőtlen nénikre és bácsikra, akik ruha nélkül szaladgálnak a hidegben. Miért nem maradnak otthon a meleg lakásukban? Nemsokára jön a jó idő és akkor majd rajcsúrozhatnak ruhátlanul.
Különben is bagatel ügy. Még nekem, a jóistennek is figyelembe kell venni egy fontossági sorrendet. Maradjanak a magyarok maguknak, van nekem nélkülük is elég bajom.
Itt van például egy nagyon fontos generális: éppen azért imádkozik, hogy segítsek neki még több embert megölni. Ami alapjában véve nem probléma, csináltam én azt már nem egyszer, de ami komplikálja az ügyet, hogy azok az emberek meg azért imádkoznak, hogy segítsek nekik kinyírni a generálist meg az ö katonáit. Ez az átka az egy-isten rendszernek. De bezzeg a régi jó időkben, mikor ez az isten-biznisz is szakosítva volt, mindenkinek, minden ügynek meg volt a saját istene. Mindenki törődött a saját reszortjával, nem volt túlterhelés, stressz. Aztán bevezették az egy, a mindenható szisztémát és azt se tudom, hol áll a fejem. Ahogy mondani szokták: az isten se tud kiigazodni. Nem csoda, hogy itt-ott aztán becsúszik egy-egy gikszer, mint az a cunami is.
Higgyék el kérem, nem egy papedli egyetlennek lenni.
Bár, egyesek szerint a sárgáknak, meg a füstösöknek van valamiféle istenük, de én nem tartom a rokoni kapcsolatokat. Nem jó dolog mindenféle népekkel keveredni, sose tudni, hogy milyen nyavalyát szed össze az ember.
No, de jobb, ha én megyek, van egy tűzhányó, amit meg kellene egy kicsit piszkálni, úgy látszik a láva eldugult, meg az a disznó influenza is kezd elfáradni, nem úgy sikerült, ahogy terveztem.

Na, csau! BUÉK.